Nemrégiben egy vizsgázóm említette a könyvtári programok körében a nyílt napot mint olyat. Jót nevettem rajta, hiszen miért kellene nyílt napot tartania egy olyan intézménynek, amely teljesen nyitott bármikr, bárki számára. Azért mégiscsak elgondolkodtam a dolgon. Ha mondjuk nyílt napot hirdetnék mi lenne az, amit megmutatnék az olvasóimnak és a nem olvasóimnak? Valami olyat, amit nem ismernek, ami a kevésbé figyelmes szemlélő számára láthatatlan. Mondjuk, hogy hogyan kerül be az a sok könyv a könyvtárba, hogyan kerül lépésről-lépésre közelebb olvasójához. Megmutatnám, hogyan vesszük nyilvántartásba, hogyan tárjuk fel az állományt, hogyan kerülnek dokumentumaink egyik a helyükre a polcon és a katalógusban. Azt is megmutatnám, hogy jut el a könyv az olvasójához, és hogy kerül vissza a helyére a könyvtárban. Megmutatnám, hogy a (könyvtári) rend nem magától teremtődik a könyvespolcokon sem. Nem csak a háttérmunkák bemutatására lenne alkalmas ez a nap, hanem arra is, hogy a használókat “kiképezzük” olyan dolgokra mint könyvtári ábécé, könyvtári rend, és a KATALÓGUS HASZNÁLATA. Ezek a számunkra oly természetes dolgok olvasóink számára egyáltalán nem természetesek, tapasztalatom szerint.
Hogy mikor tartsuk a nyílt napot?
Mondjuk a könyvtárosok világnapján (április 14.), amiről szerintem a könyvtárosok közül sem sokan tudnak. Mert ahogy a Könyvtárosháza is írja, a könyvtáros könyvvel és még több munkával ünnepel 
Hogy miért lenne szükség rá?
Mert talán, ha az egyszerű földi halandók is látnák, hogy mivel tölti ki a könyvtáros drága munkaidejét, akkor többre becsülné munkánkat és elismerné hivatásunkat.
Ünnepeljünk együtt!
