Egy kezdő könyvtáros botladozásai

A főiskolát sikeresen elvégezve világmegváltó tervekkel vetettem bele magam a munkakeresésbe, majd a munkába. Tudtam, hogy még sok tanulnivalóm van hivatásomról, hát folytattam tanulmányaimat. eredeti tervemtől, hogy régi könyves könyvtáros leszek, eltántorított, hogy a képzés kimenetele bizonytalan. Szakdolgozatom megírása is egészen más irányba vitt el, rájöttem, hogy az iskolai könyvtárak és a könyvtárpedagógia érdekel igazán. Szerencsére megtalláltam hozzá a z iskolát is, amit megkezdtem. Szerencsémre állást is találtam, mint pályakezdő munkanélküli, legalább 1 évre. Hamar rájöttem, hogy világmegváltó tervekkel nem jutok messzire. Egymagam nem tehetek csodát. Csalódtam, mert a könyvtár, ahol dolgoztam ktasztrofális állapotban volt. Nem is hasonlított egy igazi könyvtárra. A könyvtáros, aki mellett dolgoztam, sem volt éppen a szakma kiválósága, bár ztény, hogy lelkesedése mindent vitt. Szerettem volna mindent jobbá, szebbé tenni, de lehetetlen volt. Miután tudtam, hogy egy év után továbbállhatok, és találtam egy másik állást, továbbálltam.
Nem álltam éppen pozitívan az új munkahelyemhez, több okból sem. El kellett hagynom imádott városom, haza kellett költöznöm szüleimhez, ami a több éves önállóság után elég furcsa volt, ráadásul ingáznom kellett munkahelyemre, ami szintén nem volt kjedvemre való. Mindenesetre a kollegák nagyon kedvesen fogadtak, és hamar megkedveltem a helyet, a könyvtárat és a kollegákat is. Sajnos továbbra sem tettem le a világmegváltó tervekről, de egy vidéki kisvárosban sem olyan az élet, hogy kezdőként bármilyen egetrengető eredményt elérjek. Nagy lelkesedéssel dolgoztam, legjobb tudásom szerint, igyekezve betartani mindazt, amit fontosnak és helyesnek tartok, de a nagy változások elmaradtak. Kezdtem látni, néha érezni is a fásultságot, kilátástalanságot és reménytelenséget. De nem adtam fel. Bíztam benne, hogy eljön az én időm, és minden jobbra fordul.

Czeke Marianne, dr. az első magyar könyvtáros nő (1873-1942)

Régóta foglalkoztat a könyvtáros pálya elnőiesedsének kérdése. Most egy dolgozat kedvéért elővettem a témát és kissé alaposabban utána is jártam. Találtam egy érdekes cikket, az első könyvtárnőről.
Tudtad?
Hazánkban az első női könyvtárost 1906-ban nevezték ki. [1] Czeke Mariannet 33 éves korában nevezte ki Ferenczi Zoltán az Egyetemi Könyvtár vezetője könyvtárnővé. A könyvtári bizottságnak azzal a kikötéssel támogatta a döntést, hogy csupán egyedi esetről van szó, nők kinevezését nem teszik rendszeressé. Mint az a cikkben olvasható „csak erre az egy esetre hozta határozatát a könyvtár-bizottság, s adja meg az egyhangú ajánlást. Rendszert nem kíván egyelőre alkotni belőle, hanem figyelembe veszi a folyamodó rendkívüli készültségét a vágyakozását a könyvtári pályára, de egyszersmind megnyugtatóan veszi tudomásul, hogy a folyamodó kollégiumi tanár is. S ha a kísérlet nem válnék be, módjában lesz tanári pályára menni át.” [2] Az első könyvtárnő munkája során számos javaslatot tett a könyvtár tevékenységének jobbítására, bár erről a szakirodalom mélyen hallgat.

---

[1] Gráberné Bősze Klára: Czeke Marianne dr., az első magyar könyvtáros nő (1873-1942). – In: Könyv és nevelés 2006. (8. évf.), 3. sz., p. 89-97. 

[2] A fent említett cikk idézi: Kenyeres Ágnes: Egy könyvtár hétköznapjai Bp., 1985. p. 243–244. c. munkáját
Gráberné Bősze Klára: Czeke Marianne, dr. az első magyar könyvtáros nő (1873-1942)

Blogged with Flock

Tags: könyvtáros, nő, könyvtárnő, Czeke Marianne, cikk, Könyv és Nevelés

Mi is az a hivatás? 2.

Na jó, tényleg régen írtam már, hát íme a beígért folytatás a könyvtároshivatásról. Vajon tudjuk-e miért élnek a könyvtárosok, mi hajtja őket?

Nos, Kozmáné Sike Emese megmondja. (Forrás a mi is az a hivatás postban) A megkérdezett könyvtárosok egyértelműen a felhasználók szolgálatát tartják a legfontosabbnak. A felhasználónak nyújtott szolgáltatás összetett folyamatok eredményeként születik meg. Bár a szolgáltatást egy személy végzi (egy személlyel találkozik a felhasználó), valójában kollektív tevékenység eredménye. Éppen ezért fontos látni az összefüggéseket az egyes munkafolyamatok között. Mindegyik egyformán fontos, egyik sem létezhet a másik nélkül. Bár külön külön emlegetjük őket és a könyvtárban is külön külön végzik, valójában szoros a kapcsolat. A könyvtár minden dolgozója tudja saját feladatáról, hogyan illeszkedik a folyamatok egészébe és ismeri jelentőségét. Mindenki azért tevékenykedik, hogy a felhasználót (a társadalmat) szolgálja.

Könyvtáros vagyok és büszkén vállalom!

Amikor ezt a blogot elindítottam, többek között az volt a célom, hogy bemutassak néhány olyan oldalat, amelyek azt bizonyítják, hogy vannak könyvtárosok szívvel lélekkel a munkájuknak élnek és ezt büszkén vállalják is. Hát íme az első: a címe www.becomealibrarian.org A jelszó amelyet az oldal fejlécén látható emblémában olvashatunk így hangzik: Ask me why I love what I do (magyarosoknak: kérdezd meg, miért szeretem amit csinálok). Valójában nem is kell nagyon kérdezni, megmondják ők maguktól is. Olvashatunk például könyvtáros sztorikat, megtudhatjuk mit is csinál egy könyvtáros, sőt a könyvtárosok új generációjával is megismerkedhetünk. Ami a legjobban tetszik az a Library game of the month (azaz a hónap könyvtáros játéka, – igaz, évek óta ez a hónap játéka) – egy kérdés: Would you enjoy working as a librarian? Azaz élveznéd-e a könyvtáros munkát? Én izginek találom, de lehet hogy egy nem könyvtáros kevésbé találná annak.
A fejlécen szereplő emblémán három dolog látható. Egy könyv, egy emberke és egy számítógép, azaz a három legfontosabb dolog a könyvtáros letében. A könyvek, az emberek és a számítógépek, ha jobban tetszik az internet világa. Az embléma kitűző formájában (is) megvásárolható (New Jersey könyvtárosoknak egyébként ingyenes) és a könyvtáros egyenruhára ( :ha van ilyen: ) kitűzhető. Ha ilyen könyvtárossal találkozzunk, bátran megkérdezhetjük: miért is szereti amit csinál?

Azon gondolkodom, vajon miért nem találkozom hasonló magyar nyelvű oldalakkal, és miért nem látok hasonló kitűzőket a magyar könyvtárosokon? Pedig biztosan lenne aki kitűzné…

Hivatás videók

Összegyűjtöttem néhány könyvtárat, könyvtárosokat népszerűsítő videót. Biztos van még száz, de egyelőre ezeket találtam. Nekem nagyon tetszenek. Mindig elgondolkodom, hogy lehet, hogy a hazai könyvtárosoknak nem jut eszébe soha, hogy a könyvtárukról, vagy úgy általában a könyvtárakról, könyvtáros hivatásról hasonlót készítsenek.

Van itt fekete-fehér propagandafilm a könyvtáros hivatásról,

és egy rövidfilm arról, hogy milyen izgalmas is a könyvtárosok élete

További videóim k2 témakörből itt: http://www.youtube.com/view_play_list?p=CD6B18576E9B7EF7

További könyvtáros videóim itt:

http://www.youtube.com/view_play_list?p=129345EBE294A52B

Mi is az a hivatás?

Hivatás [1]: speciális készségek és ismeretek együttese mely hossszú, specializált intellektuális képzés során sajátítható el. Egy bizonyos szolgáltatás nyújtható általa.

Jellemzői:

1. specializált ismeretek és készségek (elmélet és gyakorlat) (4.)*
2. Ismeretek folyamatos korszerűsítése
3. Intellektuális tevékenység (3.)
4. Társadalmi szükségesség. (2.)
5. Inkább a társadalmat szolgálja, mint saját nyereségét (altruista magatartás – a „társadalmi jó” elérésén fáradozik). (1.)
6. Közösségi elismerés, társadalmi státusz. (9.)
7. Szabványos terminológia.
8. Szorosan összefonódó szakmai szervezet.
9. Stabilitás a hivatást űzők állandósága miatt.
10. Hivatás képviselőinek etikai kódexe.
11. Autonómia – a szakma önállósága. (7.)
12. Szakmai tekintély. (8.)

* Egy 2001-es felmérés[2] során megkérdezett könyvtárosok rangsorolták a hivatásukra jellemző tulajdonságokat. A zárójelben közölt számok a felmérésben szereplő rangsor helyezéseit mutatják. Látható, hogy a rangsor nem teljes. A könyvtárosok olyan további jellemzőket határoztak meg, melyek a 12-es listán nem szerepelnek. Ezek elsősorban a könyvtár pedagógiai és szociális funkcióira vonatkoznak.

Az egyes pontok között helyenként szoros kapcsolat figyelhető meg. a 2. és 9. pont között látszólag ellentét van. A könyvtárosok többsége számára egyértelmű, hogy folyamatos változásra, fejlődésre van szükség, ha meg kívánunk felelni a felhasználók elvárásainak. Ennek akadálya lehet a szakma stabilitását biztosító állandóság a hivatást űzők állandósága miatt. Ez csak abban az esetben lehet akadálya a folyamatos fejlődésnek, ha a könyvtáros a régi jól bevált módszereihez is feltétel nélkül ragaszkodik, ahelyett, hogy meggyőződne arról, lehet-e érdemes-e újítani. Aki képes felismerni a változás szükségességét, sok éves tapasztalatát is képes a fejlődés érdekében hasznosítani.

A 6. és 12. pont között is látok némi összefüggést. Egyaránt fontos a szakmai és a társadalmi elismerés ahhoz, hogy a könyvtáros pályát valóban hivatásnak tekintsék. Mindkettő nagyrészt a könyvtárosok hozzáállásán szakmai öntudatán áll vagy bukik. Számtalanszor teszem fel magamnak a kérdést. Ha mi magunk nem vagyunk büszkék rá, nem vállaljuk bátran és őszintén, hogy könyvtárosok vagyunk, hogyan várhatjuk el használóinktól, vagy éppen más szakmában tevékenykedőktől, hogy elismerjék munkánkat?

---

[1]A megfogalmazás és a hivatás alapvető jellemzői Hans Raj Chopra cikke alapján: A könyvtáros hivatás Magyarországon In : Könyvtári figyelő 5. évf. (1995) 2. – p. 292-295.

[2] Kozmáné Sike Emese: Könyvtárosok(k) az ezredfordulón In: Könyv Könyvtár Könyvtáros 11. évf. (2002)
6. sz. - p. 15-26. http://www.ki.oszk.hu/3k/valcikkek/valcikkek0206/kozmane.html ; 8. sz. – p. 19-30. http://www.ki.oszk.hu/3k/valcikkek/valcikkek0208/kozmane.html

 

var gaJsHost = ((“https:” == document.location.protocol) ? “https://ssl.” : “http://www.”);
document.write(unescape(“%3Cscript src=’” + gaJsHost + “google-analytics.com/ga.js’ type=’text/javascript’%3E%3C/script%3E”));

var pageTracker = _gat._getTracker(“UA-3318197-1″);
pageTracker._initData();
pageTracker._trackPageview();

Egy kezdő diákkönyvtáros botladozásai

Az órák szüneteiben, lyuas órák idején és órák után minden időmet a könyvtárban töltöttem. Fokozatosan tanultam meg mindent. Könyvsarkokat ragasztottam, pecsételtem, gerincet ragasztottam és így tovább. Tudom sokak számára ez meglehetősen monoton és unalmas munka. Én ezt is érdekesnek találtam. Úgy álltam hozá. mint minden máshoz: valamit biztosan tanulhatok belőle, és amit tanulok az csak hasznomra válhat. Gyorsan megtanultam, hogy nincs kevésbé fontos, fontos és fontosabb munka a könyvtárban. Minden egyes lépés azt a célt szolgálja, hogy “minden könyv megtalálja a maga olvasóját és minden olvasó megtalálja a maga könyvét”. Minden tevékenység összefügg, egyik sem lehetséges a másik nélkül.
Sokat hibáztam, és még többet kérdeztem. Judit néni, a könyvtáros elnéző volt és türelmes. Lassacskán mindent megtanultam, végül már az egész könyvtárat rám merte bízni pár napra. Nagyon büszke voltam magamra.

Hogyan is lettem könyvtáros?

Annak idején, mikor 8. osztályosként pályaválasztás előtt álltam, eldöntöttem, hogy háztartási gépszerelő szeretnék lenni. Azt mondták, ahhoz érettségi kell előbb és utána leht belőlem akár háztartási gépszerelő is. Így kerültem egy műszaki szakközépiskolába mechatronikai technikusként. Hamar rájöttem, hogy a műszaki pálya nem nekem való. Nem volt kellő érzékem és kézügyességem hozzá. Tanáraim sem voltak túl jók, inkább elvették a kedvem tőle, minthogy megszerettették volna velem.
Mire eljutottam az érettségiig, tudtam, hogy más pályát kell választanom. Sokminden érdekelt volna, bár nem mindenhez éreztem elég felkészültnek magam. Emberekkel szerettem volna foglalkozni. Szerettem volna segíteni másokon. Nem lehettem sem szuperhős, sem akcióhős, így más utat kellett találnom. A könyvtárosság mellett döntöttem. Az érettségi éveben a felvételim sajnos nem sikerült. Középiskolai irodalomtudással nem sok esélyem volt a tanárképzőn felvételizni. Így maradtam még egy évet a középiskolában, hogy technikus képesítést szerezzek. A műszaki tudományok helyett egyre jobban kedett érdekelni az irodalom és a könyvtár. Egyre több időt töltöttem az iskola könyvtárában, míg végül felajánlottam a könyvtárosnak, hogy segítek. Év végi nagy bevásárlás után volt, halomban álltak a bevételezésre váró új könyvek. Jól jött a segítség. Így lettem diákkönyvtáros. Bár akkor még fogalmam sem volt róla, hogy ilyen létezik.

Üdvözlet!

Könyvtáros, informatikus könyvtáros, könyvtárostanár vagyok. Viszonylag hamar megismerhettem a könyvtáros hivatás szépségeit és azonnal meg is szerettem. Szerettem volna jó könyvtáros lenni. Könyvtárosként rájöttem, hogy bármennyire is szeretném, egymagam nem tudok változtatni semmin. Jelenleg tanársegédként könyvtár szakos hallgatókat oktatok, és a célom: jó könyvtárosokat nevelni. Nem könnyű …
A hallgatókból akikkel találkozom nap mint nap, úgy látom leginkább a szakma szeretete hiányzik. Igazán nem tudják mit is csinál egy könyvtáros, nem ismerik szépségeit, ahogy árnyoldalait sem. Szeretném nekik átadni hivatástudatom és elhivatottságom a szakma iránt. Abban szeretnék segíteni nekik, hogy értsék, érezzék, miért érdemes, miért jó ezt a hivatást választani.
Azért hoztam létre ezt a blogot, mert úgy gondolom a könyvtáros szakmának nagy szüksége van nyitott, fiatal és elhivatott könyvtárosokra. Örömmel tapasztalom, hogy lehet még ilyeneket találni, de sajnos egyre kevésbé.