könyvtárszakosok levlista

Örömmel olvasom a KATALISTen, hogy levelezőlistát hoznak létre könyvtáros hallgatók számára. Azt gondolom mindenképpen hasznos, és jót tenne, hogy kicsit nagyobb legyen az összetartás. Talán lehetőség adódna arra is, hogy megismerjék egymást az ország különböző helyein tanulók, és értresülnének azokról a programokról amelyek legalább a kezdettől elhivatottak számára lehetőséget adnak a szakma megismerésére. Aki jelentkezne feliratkozhat rá a http://groups.google.com/group/konyvtarszakosok címen. Remélem minél többen lesznek.

Egy kezdő könyvtáros botladozásai

A főiskolát sikeresen elvégezve világmegváltó tervekkel vetettem bele magam a munkakeresésbe, majd a munkába. Tudtam, hogy még sok tanulnivalóm van hivatásomról, hát folytattam tanulmányaimat. eredeti tervemtől, hogy régi könyves könyvtáros leszek, eltántorított, hogy a képzés kimenetele bizonytalan. Szakdolgozatom megírása is egészen más irányba vitt el, rájöttem, hogy az iskolai könyvtárak és a könyvtárpedagógia érdekel igazán. Szerencsére megtalláltam hozzá a z iskolát is, amit megkezdtem. Szerencsémre állást is találtam, mint pályakezdő munkanélküli, legalább 1 évre. Hamar rájöttem, hogy világmegváltó tervekkel nem jutok messzire. Egymagam nem tehetek csodát. Csalódtam, mert a könyvtár, ahol dolgoztam ktasztrofális állapotban volt. Nem is hasonlított egy igazi könyvtárra. A könyvtáros, aki mellett dolgoztam, sem volt éppen a szakma kiválósága, bár ztény, hogy lelkesedése mindent vitt. Szerettem volna mindent jobbá, szebbé tenni, de lehetetlen volt. Miután tudtam, hogy egy év után továbbállhatok, és találtam egy másik állást, továbbálltam.
Nem álltam éppen pozitívan az új munkahelyemhez, több okból sem. El kellett hagynom imádott városom, haza kellett költöznöm szüleimhez, ami a több éves önállóság után elég furcsa volt, ráadásul ingáznom kellett munkahelyemre, ami szintén nem volt kjedvemre való. Mindenesetre a kollegák nagyon kedvesen fogadtak, és hamar megkedveltem a helyet, a könyvtárat és a kollegákat is. Sajnos továbbra sem tettem le a világmegváltó tervekről, de egy vidéki kisvárosban sem olyan az élet, hogy kezdőként bármilyen egetrengető eredményt elérjek. Nagy lelkesedéssel dolgoztam, legjobb tudásom szerint, igyekezve betartani mindazt, amit fontosnak és helyesnek tartok, de a nagy változások elmaradtak. Kezdtem látni, néha érezni is a fásultságot, kilátástalanságot és reménytelenséget. De nem adtam fel. Bíztam benne, hogy eljön az én időm, és minden jobbra fordul.

egy könyvtáros hallgató viszontagságai

Szeretném végre folytatni a mesét, hogyan is lettem én könyvtáros. A diákkönyvtárosság egyértelműen meghatározta a sorsom, biztosan tudtam, nem szeretnék mással foglalkozni, csak a könyvtárakkal. Végül sikerült is bekerülni egy főiskolára. (Igen, a könyvtárosok is iskolában, mi több, főiskolán, egyetemen szerzik meg ismereteiket, hogy ezt a szép hivatást betölthessék.) Nagyon sokat jelentett, hogy korábban a középiskolában szinte mindennel megismerkedtem, amivel egy könyvtáros találkozhat. Minden amit tudtam, sőt, bizton állíthatom amit a mai napig tudok, annak nagy részét a gyakorlatban tanultam meg. Éppen ezért hallgatóként is igyekeztem közel kerülni a tűzhöz és szabadidőmet a könyvtárban töltöttem. Sokat dolgoztam, talán túlságosan is. Biztos hibáztam is, de hát abból tanul az ember. Nem csak a szépségeibe, de az árnyoldalaiba is beleláttam munkánknak. Ezek az árnyoldalak sajnos, vagy szerencsére elsősorban a személyes ellentétekből eredtek, nem a munkából. Lényeg, hogy végül már terhes lett a jelenlétem, és el is távolítottak, de nem adtam fel. Tovább álltam egy újabb könyvtárba, mert érdekelt, mert tanulni, gyakorolni szerettem volna … és mert igazán otthon éreztem magam a könyvek között.

Tapasztalatból mondhatom, bármilen jó is a főiskola vagy az egyetem, nem készíthet fel minden gyakorlati fogásra, sajnos legtöbbször em is ez a cél. Igazi gyakorlati ismereteket csak a könyvtárban, munka során szerezhetünk. Kérem tehát a könyvtárosokat, legyenek türelemmel. Ne felejtsük el, hogy mi is voltunk kezdők. A leendő könyvtárosokat pedig arra kérem, ha tehetik minél több időt töltsenek könyvtárakban, kóstoljanak bele a légkörébe, ismerjék meg a folyamatait és meglátják, sokkal könnyebb leszmegtanulni a száraznak tűnő elméletet. És biztos vagyok benne, meg fogják szeretni a könyvtároshivatást. Kalandra fel, Sok sikert!