döntés

Van egy receptem:
Végy három könyvtárost, az ország különböző pontjairól, különböző könyvtártípusokból. Dobj fel egy tetszőleges szakmai kérdést (vagy csak kérdezd meg, nálatok mi a helyzet) és figyelj. Perceken belül garantált a problémaáradat. Egymás szavába vágva ömlik a szó a egyébként csendes, nyugodt és kimért kolléganőkből és kollégákból.
Én azért kölönleges helyzetben vagyok, mert már nem könyvtárosként dolgozom, azért úgy érzem, nem szakadtam el a hivatásomtól.  Ilyenkor látom, hogy mennyire nem. Eszembe jut amikor még könyvtáros voltam és ugyanazokat a problémákat látom, csak más szituációban és más környezetben.
A Probléma oka legtöbbször a tehetetlenség vagy a döntésképtelenség. Ahelyett hogy azt mondanánk, csináljuk ezt vagy azt, így vagy úgy, előjönnek a személyes sérelmek és legfeljebb gorombaságokat vágunk egymás fejéhez.
Mert azok, akiknek lehetősége lenne dönteni bizonyos kérdésekben, legtöbbször a maguk feje után mennek, még ha meg is kérdezik azokat, akik nap mint nap egy adott területen dolgoznak. Nem tudnak, nem akarnak vagy nem mernek dönteni. Ha tudnának és akarnak is, akkor nem mernek konfrontálódni. Miért? Mert alapvetően a hivatásunkból és a természetünkből adódik, hogy szeretnénk megfelelni minden igénynek, elvárásnak. Tudhatnánk már, hogy ez soha nem lehetséges. Egyszer ezt gondolják, máskor azt. Pedig a döntések nem öt percre szólnak, és ha elindultunk egy úton, azon végig is kell menni, különben értelmetlen lesz minden amit teszünk, ráadásul a szavahihetőségünk és a megbízhatóságunk is oda.
Tisztelt könyvtáros kollégák! Ha magunkban nem bízunk és képtelenek vagyunk érdekeinket érvényesíteni könyvtáron belül, hogyan tudnánk érvényesíteni azt szélesebb körben? Érdemes lenne ezen elgondolkodni.