Könyvtár szakos hallgatóként, majd később pályakezdő, gyakorló könyvtárosként számtalanszor feltettem magamnak a kérdést: hogyan legyek jó könyvtáros?
Bizonyára kolleganőimben/kollégáimban is felmerült már hasonló kérdés. Megpróbáltam elfogadható választ találni, de valahogy mindig hiányzott valami. Hogy miért? Minden bizonnyal azért, mert oly sok megközelítésből adhatok választ erre a kérdésre. Végül bármelyiket választom, biztos, hogy válaszom nem lesz teljes. Megkérdezhetném talán az utca emberét, aki tán soha nem járt könyvtárban. Megkérdezhetném az olvasót, vagy ahogy manapság szívesebben nevezzük, a könyvtárhasználót. Megkérdezhetném egykori oktatóimat, a könyvtárosokat munkahelyemen és más általam ismert könyvtárakban. Azt hiszem, bárkit kérdeznék, mindenkitől más választ kapnék.
Jelenleg, oktatóként azt szeretném elérni, hogy hallgatóimból a jövőben jó könyvtáros váljék, ezért folyamatosan a szemem előtt lebeg a kérdés: Milyen egy jó könyvtáros? Megpróbálom most összegezni mindazokat a gondolatokat, amelyek megfordultak valaha a fejemben. Számtalan megközelítéssel találkoztam már, milyen szerepe, feladata lehet a könyvtárosnak munkája során. Azt gondolom, egyik sem lehet a másiknál fontosabb. Talán egyes jól körülhatárolt munkakörökben bizonyos szerepekre nagyobb hangsúlyt kell(ene) fektetni, de a legtöbb könyvtárban ezek a feladatkörök azért nem különülnek el olyan élesen. A könyvtárosnak tehát (legalább) egy kicsit mindegyikben otthon kel lenni.
A könyvtáros, mint olvasó
Először is, a könyvtárosnak maga is olvasó. Úgy gondolom, alapvető elvárás, hogy ne csak a könyvek borítóját, de tartalmát is ismerje. Talán nagyon hétköznapi példa, de ha betérünk egy szaküzletbe (például egy könyvesboltba), elvárjuk, hogy az eladó ismerje a polcon található cikkeket, és meg tudja mondani, melyek azok, amelyek az igényeinknek megfelelhetnek. A könyvtárban is hasonló a helyzet. Ismernem és szeretnem kell a polcon található könyveket, és az igényeknek megfelelő dokumentumokat adni az olvasónak. Természetesen, ha konkrétan keres valamit, erre nincs szükség. Mégis esetenként akár a keresett irodalom kiegészítéseként, szükség esetén helyette ajánlanom kell valamit. Csak olyat tudok ajánlani, amit magam is ismerek, és az elképzeléseim szerint az igényeknek megfelel. Vagyis, ha nekem szükségem lenne bizonyos irodalomra, én azt választanám. Szakirodalom esetében ugyanúgy áll ez a lehetőség, mint a szépirodalom esetében. Még akkor is, ha szépirodalom olvasásához gyakrabban kérik ki a könyvtáros véleményét. Természetesen nagyon nehéz olyan könyvet találni, ami az olvasónak tetszik. Azt mégis elismerhetjük, ha a könyvtáros nem olvas, sokkal nehezebben tud ajánlani olvasmányt. Tehát rendszeres, igényesen válogató, olvasott, tájékozott és művelt könyvtárosnak kell lennem. Még egy, nem elhanyagolható indok szól az olvasó könyvtáros mellett. Tudnom kell azt is, hogy milyen elvárásai, igényei lehetnek az olvasónak, aki hozzám fordul segítségért. Ezt akkor ismerem fel leginkább, mikor magam is olvasóként lépek be a könyvtárba. Tisztában kell lennem azzal is, hogy az olvasó nem feltétlenül könyvtáros (sőt, általában nem az). Tehát, ha segíteni akarok valamiben, magamnak is úgy kell gondolkodnom, mintha magam lennék az olvasó, könyvtárhasználó.
A könyvtáros, mint nyomozó
Azt hiszem a legfontosabb feladatának (és erényének) tartja minden könyvtáros, hogy képes legyen fellelni bármilyen információt, amelyet valahol, valamikor valamely információhordozón rögzítettek. Ez az, amiben jók vagyunk, vagy jók lehetünk. Ezen a téren élhetjük meg a legnagyobb sikereket mindennapi munkánk során, és talán éppen ezért, esetenként itt éljük meg a legnagyobb kudarcokat is.
Mintha magam lennék az olvasó, és nekem lenne szükségem adott dokumentumra (információra), úgy kell belevetnem magam a kutatásba. Mint Sherlock Holmes, tüzetesen vizsgálok át minden fellelhető nyomot és haladok lépésről lépésre egyre közelebb, a titok nyitja (a keresett forrás) felé. Közben, mint holmi gyanúsítottnak teszem fel a jelentéktelennek tűnő keresztkérdéseket az olvasónak, melyről sokszor magam sem tudom, miért is fontos. Ha ügyes vagyok, a végén mindenre fény derül.
A könyvtáros, mint pedagógus
Számtalanszor elhangzik, hogy a könyvtárnak és a könyvtárosnak nevelő szerepe van. Talán nem olyan direkt módon fejti ki ezt a tevékenységet, mint egy hivatásos pedagógus, talán nem is áll szándékában, szerepe mégsem elhanyagolható. Könyvtárosként, a kölcsönzőpult mögött állva, vagy a használót kiszolgálva szem előtt vagyok, ezzel akarva akaratlan mintaként szolgál(hat)ok a környezetemben élők számára. Erről nem feledkezhetek meg egy pillanatra sem. Sőt, a könyvtárból kilépve is könyvtáros maradok, és egy személyben képviselem a könyvtárosok népes társadalmát. Ehhez mérten is kell viselkednem.
Ha mindezt kiegészítem azzal a sokat vitatott, hol támogatott, hol tiltott feladattal, hogy igényes olvasóvá, olvasásra neveljem az egyszerű olvasót, akkor már egyértelmű, hogy pedagógusnak is kell lennem. Valóban úgy helyes, ha kölcsönös ez a szerep és nevelés közben jómagam is tanulok. No de a jó könyvtáros holtig tanul és úgy érzem, erre mindannyiunkban van hajlandóság.
A könyvtáros, mint pszichológus
Munkám során a lehető legkülönfélébb típusú, gondolkodású egyénnel találkozom. Kapcsolatot kell teremtenem velük, lehetőleg pozitív kapcsolatot. Szinte az első pillanattól tudnom kell, hogyan szóljak hozzá, hogyan kérdezzem, és hogyan adjak választ a kérdésére. Elengedhetetlen, hogy némi pszichológiai érzékkel rendelkezzem. Nem is beszélve a „problémás” olvasókról, akikkel szemben nagyon körültekintően kell eljárni.
Nem csak használókkal, magunkkal szemben is alkalmazni kell a pszichológiát időnként, hisz magunk is emberek vagyunk. Vannak rossz napjaink, problémáink akár a magánéletben, akár a munkahelyen, ennek nyomát sem láthatja az, akivel éppen foglalkozunk. Sőt kollegáinkat sem terhelhetjük „külső” problémákkal. A belső problémákat viszont meg kell beszélni, kultúrált, emberhez méltó módon, a megfelelő körülmények és keretek között. Ha nem tesszük meg, csak a feszültséget növeljük, és ennek a levét az issza meg, aki a legkevésbé sem tehet róla.
A könyvtáros, mint informatikus
Ha manapság a könyvtárosságról beszélünk, nem kerülhetjük ki az informatika kérdéskörét sem. Az újabb generációt (melybe részben én is tartozom) már informatikus könyvtárosnak nevezik. Szerény véleményem szerint a megnevezés kissé félrevezető lehet, mivel a társadalom nagy része az informatikus szót jobban érti, mint a könyvtárost. Én a magam részéről sokkal inkább vagyok könyvtár(i) informatikus, hiszen egy igazi informatikusnak a nyomába sem érhetek. Magam részéről az informatikának azzal a kis szeletével foglalkozom, amelyre könyvtári munkám során szükség lehet. Természetesen ez is napról-napra több lesz.
Az informatika jelenlétét és jelentőségét a könyvtárban nem firtatom, és azt hiszem más sem. Ez is egy újabb szegmense hivatásuknak, amelyet még tanulunk, ha időnként csak szükséges rossznak tekintjük is. Akkor tudjuk majd igazán eredményesen hasznosítani, ha szükséges jónak tekintjük.
A könyvtáros, mint könyvtáros
Ne feledjük, a könyvtáros elsősorban könyvtáros marad, akármilyen más feladatot, funkciót tulajdonítanak is neki. Egyre többet hangoztatott elvárás velünk szemben, hogy tudós könyvtárosok legyünk, de mindenekelőtt könyvtártudósnak kell lennünk. A szakma alapos ismerete és megbecsülése nélkül hogyan láthatnám el feladatomat? Újabb és újabb területeket kell megismernem, ugyanakkor nem szabad megfeledkeznem a szakmai ismeretek fejlesztéséről vagy legalább szinten tartásáról sem. Időről időre kézbe veszem tehát a rendelkezésre álló kézikönyveket, nyomon követem a könyvtáros lapokban megjelent cikkeket és a legújabb eredményeket a munkám során alkalmazom is. Mindemellett tagja vagyok könyvtáros szervezeteknek, ha tehetem, részt veszek szakmai rendezvényeken. Ilyenkor érzem igazán, hogy a könyvtárosok közösségének tagja vagyok. Láthatom, hogy ugyanazok a kérdések foglalkoztatják kolléganőimet (és kollégáimat), ugyanazok a problémák jelentkeznek más könyvtárakban is, nem csak nekem kell nehézségekkel küzdenem a mindennapokban. Látom azt is, hogy mindenkit egyformán büszkeséggel tölt el, ha kimondja: könyvtáros vagyok.
A könyvtáros, mint polihisztor
Bár szóltam már arról, mennyire fontos, hogy tájékozottak, műveltek legyünk, egyes vélemények szerint, melyeket a gyakorlat is nagyrészt alátámaszt, az úgynevezett általános műveltségnél többnek kell lennie annak a tudásnak, mellyel rendelkezünk. Az az idő már elmúlt, amikor is valakit ténylegesen polihisztornak lehetett nevezni. Mégis az a tudásvágy, mely a legtöbb könyvtárosban munkálkodik, és az az információmennyiség mellyel „dolgozunk” lehetővé teszi a széleskörű tájékozódást. Hogy valóban jól végezzük a munkánkat, erre szükség is van. Sőt, tevékenységünk során akarva-akaratlan újabb és újabb információkhoz juthatunk, és ismereteinket a legkülönbözőbb területeken bővíthetjük. Igyekezzünk megismerni olyan tudományokat is, amelyek nem feltétlenül tartoznak érdeklődési körünkbe, vagy szűken vett szakterületünkbe. Meglátjuk, mindenhol fogunk érdekességeket találni.
Összegzés
Ezek szerint, ha mindezeknek egytől egyig megfeleltem, jó könyvtáros leszek? Ha magamtól kérdezem … talán. Ha a kollégáimat kérdezném? Ha értem a hivatásom és jól végzem a munkám, igen. Ha a felhasználót? Ha minden kérdésre válaszolni tudtam, és minden információt megtaláltam, igen. Ha a hallgatóimat kérdezem? Ha mindezt át is tudom adni nekik, igen. Meg lehet felelni ennyi elvárásnak? Remélem, igen.
Felhasznált irodalomként nem tudok egyetlen kézikönyvet vagy cikket sem megjelölni, mivel gondolataim összegzéséhez nem használtam konkrét szakirodalmat. Nyilván volt néhány munka, melyek ismerete vezetett következtetéseim levonásához. Közülük bármennyit említenék, bizonyos, hogy legalább annyi kimaradna. Ezért inkább eltekintek ettől. Szó szerint nem idéztem senkit (így hivatkozásokat sem tudok megadni). Ha mégis hasonlóság mutatkozna valamely munkával, az csupán a véletlen műve lenne, vagy azt jelentené, hogy egyre gondoltunk.
In: Könyv, könyvtár, könyvtáros 14. évf. 2005. 2. sz. 21-24. p.