Egy kezdő könyvtáros botladozásai

A főiskolát sikeresen elvégezve világmegváltó tervekkel vetettem bele magam a munkakeresésbe, majd a munkába. Tudtam, hogy még sok tanulnivalóm van hivatásomról, hát folytattam tanulmányaimat. eredeti tervemtől, hogy régi könyves könyvtáros leszek, eltántorított, hogy a képzés kimenetele bizonytalan. Szakdolgozatom megírása is egészen más irányba vitt el, rájöttem, hogy az iskolai könyvtárak és a könyvtárpedagógia érdekel igazán. Szerencsére megtalláltam hozzá a z iskolát is, amit megkezdtem. Szerencsémre állást is találtam, mint pályakezdő munkanélküli, legalább 1 évre. Hamar rájöttem, hogy világmegváltó tervekkel nem jutok messzire. Egymagam nem tehetek csodát. Csalódtam, mert a könyvtár, ahol dolgoztam ktasztrofális állapotban volt. Nem is hasonlított egy igazi könyvtárra. A könyvtáros, aki mellett dolgoztam, sem volt éppen a szakma kiválósága, bár ztény, hogy lelkesedése mindent vitt. Szerettem volna mindent jobbá, szebbé tenni, de lehetetlen volt. Miután tudtam, hogy egy év után továbbállhatok, és találtam egy másik állást, továbbálltam.
Nem álltam éppen pozitívan az új munkahelyemhez, több okból sem. El kellett hagynom imádott városom, haza kellett költöznöm szüleimhez, ami a több éves önállóság után elég furcsa volt, ráadásul ingáznom kellett munkahelyemre, ami szintén nem volt kjedvemre való. Mindenesetre a kollegák nagyon kedvesen fogadtak, és hamar megkedveltem a helyet, a könyvtárat és a kollegákat is. Sajnos továbbra sem tettem le a világmegváltó tervekről, de egy vidéki kisvárosban sem olyan az élet, hogy kezdőként bármilyen egetrengető eredményt elérjek. Nagy lelkesedéssel dolgoztam, legjobb tudásom szerint, igyekezve betartani mindazt, amit fontosnak és helyesnek tartok, de a nagy változások elmaradtak. Kezdtem látni, néha érezni is a fásultságot, kilátástalanságot és reménytelenséget. De nem adtam fel. Bíztam benne, hogy eljön az én időm, és minden jobbra fordul.

egy könyvtáros hallgató viszontagságai

Szeretném végre folytatni a mesét, hogyan is lettem én könyvtáros. A diákkönyvtárosság egyértelműen meghatározta a sorsom, biztosan tudtam, nem szeretnék mással foglalkozni, csak a könyvtárakkal. Végül sikerült is bekerülni egy főiskolára. (Igen, a könyvtárosok is iskolában, mi több, főiskolán, egyetemen szerzik meg ismereteiket, hogy ezt a szép hivatást betölthessék.) Nagyon sokat jelentett, hogy korábban a középiskolában szinte mindennel megismerkedtem, amivel egy könyvtáros találkozhat. Minden amit tudtam, sőt, bizton állíthatom amit a mai napig tudok, annak nagy részét a gyakorlatban tanultam meg. Éppen ezért hallgatóként is igyekeztem közel kerülni a tűzhöz és szabadidőmet a könyvtárban töltöttem. Sokat dolgoztam, talán túlságosan is. Biztos hibáztam is, de hát abból tanul az ember. Nem csak a szépségeibe, de az árnyoldalaiba is beleláttam munkánknak. Ezek az árnyoldalak sajnos, vagy szerencsére elsősorban a személyes ellentétekből eredtek, nem a munkából. Lényeg, hogy végül már terhes lett a jelenlétem, és el is távolítottak, de nem adtam fel. Tovább álltam egy újabb könyvtárba, mert érdekelt, mert tanulni, gyakorolni szerettem volna … és mert igazán otthon éreztem magam a könyvek között.

Tapasztalatból mondhatom, bármilen jó is a főiskola vagy az egyetem, nem készíthet fel minden gyakorlati fogásra, sajnos legtöbbször em is ez a cél. Igazi gyakorlati ismereteket csak a könyvtárban, munka során szerezhetünk. Kérem tehát a könyvtárosokat, legyenek türelemmel. Ne felejtsük el, hogy mi is voltunk kezdők. A leendő könyvtárosokat pedig arra kérem, ha tehetik minél több időt töltsenek könyvtárakban, kóstoljanak bele a légkörébe, ismerjék meg a folyamatait és meglátják, sokkal könnyebb leszmegtanulni a száraznak tűnő elméletet. És biztos vagyok benne, meg fogják szeretni a könyvtároshivatást. Kalandra fel, Sok sikert!

Blogaddiktív 52 %

A FIKSZ-en találtam a következőt: Teszteld magad itt

kipróbáltam, íme az eredmény:
52%How Addicted to Blogging Are You?

Mingle² – Dating Site

Pedig még – úgy gondolom – kezdő blogger vagyok

Egy kezdő diákkönyvtáros botladozásai

Az órák szüneteiben, lyuas órák idején és órák után minden időmet a könyvtárban töltöttem. Fokozatosan tanultam meg mindent. Könyvsarkokat ragasztottam, pecsételtem, gerincet ragasztottam és így tovább. Tudom sokak számára ez meglehetősen monoton és unalmas munka. Én ezt is érdekesnek találtam. Úgy álltam hozá. mint minden máshoz: valamit biztosan tanulhatok belőle, és amit tanulok az csak hasznomra válhat. Gyorsan megtanultam, hogy nincs kevésbé fontos, fontos és fontosabb munka a könyvtárban. Minden egyes lépés azt a célt szolgálja, hogy “minden könyv megtalálja a maga olvasóját és minden olvasó megtalálja a maga könyvét”. Minden tevékenység összefügg, egyik sem lehetséges a másik nélkül.
Sokat hibáztam, és még többet kérdeztem. Judit néni, a könyvtáros elnéző volt és türelmes. Lassacskán mindent megtanultam, végül már az egész könyvtárat rám merte bízni pár napra. Nagyon büszke voltam magamra.

Hogyan is lettem könyvtáros?

Annak idején, mikor 8. osztályosként pályaválasztás előtt álltam, eldöntöttem, hogy háztartási gépszerelő szeretnék lenni. Azt mondták, ahhoz érettségi kell előbb és utána leht belőlem akár háztartási gépszerelő is. Így kerültem egy műszaki szakközépiskolába mechatronikai technikusként. Hamar rájöttem, hogy a műszaki pálya nem nekem való. Nem volt kellő érzékem és kézügyességem hozzá. Tanáraim sem voltak túl jók, inkább elvették a kedvem tőle, minthogy megszerettették volna velem.
Mire eljutottam az érettségiig, tudtam, hogy más pályát kell választanom. Sokminden érdekelt volna, bár nem mindenhez éreztem elég felkészültnek magam. Emberekkel szerettem volna foglalkozni. Szerettem volna segíteni másokon. Nem lehettem sem szuperhős, sem akcióhős, így más utat kellett találnom. A könyvtárosság mellett döntöttem. Az érettségi éveben a felvételim sajnos nem sikerült. Középiskolai irodalomtudással nem sok esélyem volt a tanárképzőn felvételizni. Így maradtam még egy évet a középiskolában, hogy technikus képesítést szerezzek. A műszaki tudományok helyett egyre jobban kedett érdekelni az irodalom és a könyvtár. Egyre több időt töltöttem az iskola könyvtárában, míg végül felajánlottam a könyvtárosnak, hogy segítek. Év végi nagy bevásárlás után volt, halomban álltak a bevételezésre váró új könyvek. Jól jött a segítség. Így lettem diákkönyvtáros. Bár akkor még fogalmam sem volt róla, hogy ilyen létezik.

Üdvözlet!

Könyvtáros, informatikus könyvtáros, könyvtárostanár vagyok. Viszonylag hamar megismerhettem a könyvtáros hivatás szépségeit és azonnal meg is szerettem. Szerettem volna jó könyvtáros lenni. Könyvtárosként rájöttem, hogy bármennyire is szeretném, egymagam nem tudok változtatni semmin. Jelenleg tanársegédként könyvtár szakos hallgatókat oktatok, és a célom: jó könyvtárosokat nevelni. Nem könnyű …
A hallgatókból akikkel találkozom nap mint nap, úgy látom leginkább a szakma szeretete hiányzik. Igazán nem tudják mit is csinál egy könyvtáros, nem ismerik szépségeit, ahogy árnyoldalait sem. Szeretném nekik átadni hivatástudatom és elhivatottságom a szakma iránt. Abban szeretnék segíteni nekik, hogy értsék, érezzék, miért érdemes, miért jó ezt a hivatást választani.
Azért hoztam létre ezt a blogot, mert úgy gondolom a könyvtáros szakmának nagy szüksége van nyitott, fiatal és elhivatott könyvtárosokra. Örömmel tapasztalom, hogy lehet még ilyeneket találni, de sajnos egyre kevésbé.