a só

Most olvasom a KTE Klogon a könyvtárostanárok alkalmazásáról írt állásfoglalást és nagyon felháborít. Muszáj leírnom mit gondolok erről. Tisztában vagyok vele, hogy az iskolai könyvtárak mindig mostoha helyzetben voltakés a könyvtárostanárok helyzete is olyan meseszerű, de egyvalamit nem szabadna elfelejteni: a könyvtárostanár az, aki elindítja a tanulót, aki könyvtárhasználóvá nevel és folytathatnám. Illetve tehetném az egészet feltételes módba, mert jó, ha a lehetőséget megkapja, hogy pár órában valamit elmeséljen a könyvtárról a tanulóknak. Mindig abból indulok ki, hogy az iskolában a pedagógusok és feltételezhetően az igazgatók is tanult, művelt, diplomás emberek. Olyanok, akik tudják, hogy a tudás nagy érték és arra tették fel azt életüket, hogy a tudást átadják a jövő generációjának. Nekik kellene a legjobban tudni, hogy a könyvtárnak ebben milyen fontos szerepe van.  Most gonosz leszek, de ilyenkor megfordul a fejemben, hogy ezek az emberek úgy lettek pedagógusok, hogy soha nem jártak könyvtárban? Nem találkoztak ilyen fogalmakkal mint egész életen át tartó tanulás, önálló ismeretszerzés és társaik, – amik egyébként a csapból is folynak – vagy csak nem értik.

Ismeri valaki a mesét a sóról?? Szerintem egy kisiskolás is el tudja mondani a lényegét. Most az jut eszembe, mi lenne, ha eljátszanánk ugyanezt a könyvtárral. Vagy csak nekem hiányozna annyira az életből, mint a só az ételből?

döntés

Van egy receptem:
Végy három könyvtárost, az ország különböző pontjairól, különböző könyvtártípusokból. Dobj fel egy tetszőleges szakmai kérdést (vagy csak kérdezd meg, nálatok mi a helyzet) és figyelj. Perceken belül garantált a problémaáradat. Egymás szavába vágva ömlik a szó a egyébként csendes, nyugodt és kimért kolléganőkből és kollégákból.
Én azért kölönleges helyzetben vagyok, mert már nem könyvtárosként dolgozom, azért úgy érzem, nem szakadtam el a hivatásomtól.  Ilyenkor látom, hogy mennyire nem. Eszembe jut amikor még könyvtáros voltam és ugyanazokat a problémákat látom, csak más szituációban és más környezetben.
A Probléma oka legtöbbször a tehetetlenség vagy a döntésképtelenség. Ahelyett hogy azt mondanánk, csináljuk ezt vagy azt, így vagy úgy, előjönnek a személyes sérelmek és legfeljebb gorombaságokat vágunk egymás fejéhez.
Mert azok, akiknek lehetősége lenne dönteni bizonyos kérdésekben, legtöbbször a maguk feje után mennek, még ha meg is kérdezik azokat, akik nap mint nap egy adott területen dolgoznak. Nem tudnak, nem akarnak vagy nem mernek dönteni. Ha tudnának és akarnak is, akkor nem mernek konfrontálódni. Miért? Mert alapvetően a hivatásunkból és a természetünkből adódik, hogy szeretnénk megfelelni minden igénynek, elvárásnak. Tudhatnánk már, hogy ez soha nem lehetséges. Egyszer ezt gondolják, máskor azt. Pedig a döntések nem öt percre szólnak, és ha elindultunk egy úton, azon végig is kell menni, különben értelmetlen lesz minden amit teszünk, ráadásul a szavahihetőségünk és a megbízhatóságunk is oda.
Tisztelt könyvtáros kollégák! Ha magunkban nem bízunk és képtelenek vagyunk érdekeinket érvényesíteni könyvtáron belül, hogyan tudnánk érvényesíteni azt szélesebb körben? Érdemes lenne ezen elgondolkodni.

Vándorgyűlés

Az elmúlt hetekben, hónapokban elég rendesen elhanyagoltam a blogos dolgaimat, pedig ötlet lenne éppen elég, téma is sok, még ha nem is kimondottan a hivatás témakörébe kapcsolódóan. Össze kell már kapnom magam, több szempontból is.
Idén úgy tűnik sikerül eljutnom a Vándorgyűlésre is. Illetve biztos, mert holnap indulunk. Örülök, mert utoljára ha jüól emlékszem 5 éve sikerült Nagykanizsán részt venni, és a tapasztalat az, mint minden hasonló programmal, hogy hihetetlenül inspiráló tud lenni, de a hatása gyorsan elmúlik, tehát minél gyakrabban kell részt venni hasonló programokon.
Magam részéről, mint hithű könyvtárostanár a Gyermekkönyvtáros szekcóban és mint Informatika és 2.0 párti a FITT szekcióban minden bizonnyal megfordulok majd. Több okból is szeretnék erről beszámolót írni, bár ezt bizonyára többen megteszik majd. Szóval valamilyen bejegyzésekkel biztosan jelentkezem, remélem inkább előbb, mint utóbb. Azoknak a kolleganőknek és kollegáknak üzenem, akikkel ezer éve nem találkoztam, hogy remélem összefutunk. Nagyon várom :)

világnap

Sok szeretettel köszöntök minden kedves volt, leendő és jelenlegi kollegát a könyvtárosok világnapja alkalmából. Mosolyogjunk, ha lehet, még többet, mint egyébként :)

Egy kezdő könyvtáros botladozásai

A főiskolát sikeresen elvégezve világmegváltó tervekkel vetettem bele magam a munkakeresésbe, majd a munkába. Tudtam, hogy még sok tanulnivalóm van hivatásomról, hát folytattam tanulmányaimat. eredeti tervemtől, hogy régi könyves könyvtáros leszek, eltántorított, hogy a képzés kimenetele bizonytalan. Szakdolgozatom megírása is egészen más irányba vitt el, rájöttem, hogy az iskolai könyvtárak és a könyvtárpedagógia érdekel igazán. Szerencsére megtalláltam hozzá a z iskolát is, amit megkezdtem. Szerencsémre állást is találtam, mint pályakezdő munkanélküli, legalább 1 évre. Hamar rájöttem, hogy világmegváltó tervekkel nem jutok messzire. Egymagam nem tehetek csodát. Csalódtam, mert a könyvtár, ahol dolgoztam ktasztrofális állapotban volt. Nem is hasonlított egy igazi könyvtárra. A könyvtáros, aki mellett dolgoztam, sem volt éppen a szakma kiválósága, bár ztény, hogy lelkesedése mindent vitt. Szerettem volna mindent jobbá, szebbé tenni, de lehetetlen volt. Miután tudtam, hogy egy év után továbbállhatok, és találtam egy másik állást, továbbálltam.
Nem álltam éppen pozitívan az új munkahelyemhez, több okból sem. El kellett hagynom imádott városom, haza kellett költöznöm szüleimhez, ami a több éves önállóság után elég furcsa volt, ráadásul ingáznom kellett munkahelyemre, ami szintén nem volt kjedvemre való. Mindenesetre a kollegák nagyon kedvesen fogadtak, és hamar megkedveltem a helyet, a könyvtárat és a kollegákat is. Sajnos továbbra sem tettem le a világmegváltó tervekről, de egy vidéki kisvárosban sem olyan az élet, hogy kezdőként bármilyen egetrengető eredményt elérjek. Nagy lelkesedéssel dolgoztam, legjobb tudásom szerint, igyekezve betartani mindazt, amit fontosnak és helyesnek tartok, de a nagy változások elmaradtak. Kezdtem látni, néha érezni is a fásultságot, kilátástalanságot és reménytelenséget. De nem adtam fel. Bíztam benne, hogy eljön az én időm, és minden jobbra fordul.

Nyílt nap a könyvtárban

Nemrégiben egy vizsgázóm említette a könyvtári programok körében a nyílt napot mint olyat. Jót nevettem rajta, hiszen miért kellene nyílt napot tartania egy olyan intézménynek, amely teljesen nyitott bármikr, bárki számára. Azért mégiscsak elgondolkodtam a dolgon. Ha mondjuk nyílt napot hirdetnék mi lenne az, amit megmutatnék az olvasóimnak és a nem olvasóimnak? Valami olyat, amit nem ismernek, ami a kevésbé figyelmes szemlélő számára láthatatlan. Mondjuk, hogy hogyan kerül be az a sok könyv a könyvtárba, hogyan kerül lépésről-lépésre közelebb olvasójához. Megmutatnám, hogyan vesszük nyilvántartásba, hogyan tárjuk fel az állományt, hogyan kerülnek dokumentumaink egyik a helyükre a polcon és a katalógusban. Azt is megmutatnám, hogy jut el a könyv az olvasójához, és hogy kerül vissza a helyére a könyvtárban. Megmutatnám, hogy a (könyvtári) rend nem magától teremtődik a könyvespolcokon sem. Nem csak a háttérmunkák bemutatására lenne alkalmas ez a nap, hanem arra is, hogy a használókat “kiképezzük” olyan dolgokra mint könyvtári ábécé, könyvtári rend, és a KATALÓGUS HASZNÁLATA. Ezek a számunkra oly természetes dolgok olvasóink számára egyáltalán nem természetesek, tapasztalatom szerint.

Hogy mikor tartsuk a nyílt napot?
Mondjuk a könyvtárosok világnapján (április 14.), amiről szerintem a könyvtárosok közül sem sokan tudnak. Mert ahogy a Könyvtárosháza is írja, a könyvtáros könyvvel és még több munkával ünnepel :)

Hogy miért lenne szükség rá?
Mert talán, ha az egyszerű földi halandók is látnák, hogy mivel tölti ki a könyvtáros drága munkaidejét, akkor többre becsülné munkánkat és elismerné hivatásunkat.

Ünnepeljünk együtt!

Czeke Marianne, dr. az első magyar könyvtáros nő (1873-1942)

Régóta foglalkoztat a könyvtáros pálya elnőiesedsének kérdése. Most egy dolgozat kedvéért elővettem a témát és kissé alaposabban utána is jártam. Találtam egy érdekes cikket, az első könyvtárnőről.
Tudtad?
Hazánkban az első női könyvtárost 1906-ban nevezték ki. [1] Czeke Mariannet 33 éves korában nevezte ki Ferenczi Zoltán az Egyetemi Könyvtár vezetője könyvtárnővé. A könyvtári bizottságnak azzal a kikötéssel támogatta a döntést, hogy csupán egyedi esetről van szó, nők kinevezését nem teszik rendszeressé. Mint az a cikkben olvasható „csak erre az egy esetre hozta határozatát a könyvtár-bizottság, s adja meg az egyhangú ajánlást. Rendszert nem kíván egyelőre alkotni belőle, hanem figyelembe veszi a folyamodó rendkívüli készültségét a vágyakozását a könyvtári pályára, de egyszersmind megnyugtatóan veszi tudomásul, hogy a folyamodó kollégiumi tanár is. S ha a kísérlet nem válnék be, módjában lesz tanári pályára menni át.” [2] Az első könyvtárnő munkája során számos javaslatot tett a könyvtár tevékenységének jobbítására, bár erről a szakirodalom mélyen hallgat.


[1] Gráberné Bősze Klára: Czeke Marianne dr., az első magyar könyvtáros nő (1873-1942). – In: Könyv és nevelés 2006. (8. évf.), 3. sz., p. 89-97. 

[2] A fent említett cikk idézi: Kenyeres Ágnes: Egy könyvtár hétköznapjai Bp., 1985. p. 243–244. c. munkáját
Gráberné Bősze Klára: Czeke Marianne, dr. az első magyar könyvtáros nő (1873-1942)

Blogged with Flock

Tags: , , , , ,

egy könyvtáros hallgató viszontagságai

Szeretném végre folytatni a mesét, hogyan is lettem én könyvtáros. A diákkönyvtárosság egyértelműen meghatározta a sorsom, biztosan tudtam, nem szeretnék mással foglalkozni, csak a könyvtárakkal. Végül sikerült is bekerülni egy főiskolára. (Igen, a könyvtárosok is iskolában, mi több, főiskolán, egyetemen szerzik meg ismereteiket, hogy ezt a szép hivatást betölthessék.) Nagyon sokat jelentett, hogy korábban a középiskolában szinte mindennel megismerkedtem, amivel egy könyvtáros találkozhat. Minden amit tudtam, sőt, bizton állíthatom amit a mai napig tudok, annak nagy részét a gyakorlatban tanultam meg. Éppen ezért hallgatóként is igyekeztem közel kerülni a tűzhöz és szabadidőmet a könyvtárban töltöttem. Sokat dolgoztam, talán túlságosan is. Biztos hibáztam is, de hát abból tanul az ember. Nem csak a szépségeibe, de az árnyoldalaiba is beleláttam munkánknak. Ezek az árnyoldalak sajnos, vagy szerencsére elsősorban a személyes ellentétekből eredtek, nem a munkából. Lényeg, hogy végül már terhes lett a jelenlétem, és el is távolítottak, de nem adtam fel. Tovább álltam egy újabb könyvtárba, mert érdekelt, mert tanulni, gyakorolni szerettem volna … és mert igazán otthon éreztem magam a könyvek között.

Tapasztalatból mondhatom, bármilen jó is a főiskola vagy az egyetem, nem készíthet fel minden gyakorlati fogásra, sajnos legtöbbször em is ez a cél. Igazi gyakorlati ismereteket csak a könyvtárban, munka során szerezhetünk. Kérem tehát a könyvtárosokat, legyenek türelemmel. Ne felejtsük el, hogy mi is voltunk kezdők. A leendő könyvtárosokat pedig arra kérem, ha tehetik minél több időt töltsenek könyvtárakban, kóstoljanak bele a légkörébe, ismerjék meg a folyamatait és meglátják, sokkal könnyebb leszmegtanulni a száraznak tűnő elméletet. És biztos vagyok benne, meg fogják szeretni a könyvtároshivatást. Kalandra fel, Sok sikert!

Mi is az a hivatás? 2.

Na jó, tényleg régen írtam már, hát íme a beígért folytatás a könyvtároshivatásról. Vajon tudjuk-e miért élnek a könyvtárosok, mi hajtja őket?

Nos, Kozmáné Sike Emese megmondja. (Forrás a mi is az a hivatás postban) A megkérdezett könyvtárosok egyértelműen a felhasználók szolgálatát tartják a legfontosabbnak. A felhasználónak nyújtott szolgáltatás összetett folyamatok eredményeként születik meg. Bár a szolgáltatást egy személy végzi (egy személlyel találkozik a felhasználó), valójában kollektív tevékenység eredménye. Éppen ezért fontos látni az összefüggéseket az egyes munkafolyamatok között. Mindegyik egyformán fontos, egyik sem létezhet a másik nélkül. Bár külön külön emlegetjük őket és a könyvtárban is külön külön végzik, valójában szoros a kapcsolat. A könyvtár minden dolgozója tudja saját feladatáról, hogyan illeszkedik a folyamatok egészébe és ismeri jelentőségét. Mindenki azért tevékenykedik, hogy a felhasználót (a társadalmat) szolgálja.

Kérdezd a könyvtárost!

Találtam egy újabb érdekes oldalt. Valamikor évekkel ezelőtt találkoztam egy szórólappal a CEU-n a “Need a direction? Ask a librarian” felirattal és hozzá illusztrációval. Most egy kedves ismerősöm rábukkant a neten. (persze könyvtáros, és persze kérdezni sem kellett) Láss csodát egy egész sorozat van az Ask a Librarian feliratú mókás képekből. Jobbnál jobbak. Kattints a képre és magad is meglátod

Blogged with Flock

Tags: ,